Komoly döntés előtt állsz? Ebben a hónapban érdemes meghoznod a numerológus szerint

A várva várt napsütéssel és nyáridővel szinte karöltve érkezett meg az emlékeztető: élsz-e a lehetőséggel és igent mondasz-e a forradalmi megújulásra; tudatosabban és önazonosabban éled meg az előtted álló időt, vagy maradsz a régi kerékvágásban, ahol jobbára továbbra is kiszolgáltatottnak érezheted magad. A döntést ráadásul további járulékos választások sora teszi teljessé.

Színt vallani, szintet lépni: ez lesz június nagy kérdése

Dönteni vagy éppen színt vallani nem mindig egyszerű, még akkor sem, ha a szívünk mélyén tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, mi lenne a jó, vagy éppen mi után vágyakozunk. Hogy könnyebbé tedd a dolgodat, mindenekelőtt érdemes tisztáznod, hogy általában mi alapján is döntesz, vagyis a benned működő automatizmus szerint mi határozza meg a választásaidat.

• A megszokásaid?
• A berögzült mintáid?
• A biztonságra való törekvésed?
• Netán a legkisebb ellenállás felé való elmozdulás kényelme?

Másfelől pedig: saját, szuverén meggyőződéseid által, vagy éppen mások véleménye és visszajelzései alapján határozod meg magadat, és ennek megfelelően hozod meg a döntéseidet is. Ha inkább ez utóbbi jellemez, akkor most érdemes szakítani ezzel a gyakorlattal, ahogyan az is fontos, hogy ne a félelem motiváljon. Hasznos lehet szem előtt tartanod, hogy nem jó és rossz között döntesz, és hogy minden választásnak létezik szükségszerű vesztesége. Sőt, még annak is, ha elblicceled a döntést...

A következő lépés, hogy köteleződj is el az adott választás mellett, és amennyiben az megköveteli, húzd meg a szükséges határokat másokkal és önmagaddal szemben is! A mások felé való határhúzásainkat a hétköznapok gyakorlata hamar leteszteli. A környezetünk az esetek többségében következetesen ragaszkodik ahhoz a felálláshoz, amelyre kondicionáltuk. Felkészülthetünk tehát arra is, hogy hangot adnak a nemtetszésüknek, esetleg a maguk módján éreztetni fogják, hogy emiatt neheztelnek is ránk.

Ez az egy dolog az önbecsülésed kulcsa a csillagjegyed szerint: nagyon nem mindegy, mivel próbálkozol

Ilyenkor az ember könnyen beadhatja a derekát és visszasimulhat a korábbi állapotba, a feleket megnyugtató látszatharmóniába. Tény, hogy az őszinte önfelvállalás kezdetben talán nem a legfeltétlenül a legkényelmesebb vagy a legkönnyebb út, de hosszabb távon mindenképp szerencsésebb. Életünk diadalszekerének irányítását sosem érdemes átengedni másnak vagy másoknak, de ha mégis megtettük volna, akkor most visszavehetjük ezt az eredendően számunkra kiosztott jogot.

Többnyári kaland

Ahogyan a korábbi írásaimban is utaltam rá: a mostani választásaink, elköteleződéseink, önfelvállalásaink nem csupán röpke hetekre vagy hónapra szólnak. Hosszabb távra alapozhatjuk meg az előttünk álló jövőt. Járulékos tapasztalatként az idő múlásával való szembesülésre is számíthatunk, ami segíthet abban, hogy komolyan vegyük az aktuális lehetőségeket. Még épp csak belekóstoltunk a nyárba, de már közeledik a csúcspont, a legnagyobb teljesség ünnepe, amely után lassan fogyni kezdenek a nappalok.

Ünnepeljük meg az életünket azzal, hogy megbecsüljük minden egyes napját, és benne önmagunkat is! Ehhez hozzátartozik az is, hogy elfogadjuk: felelősséggel tartozunk az életünk alakulásáért és önmagunkért is. A másra mutogatás ideje lejárt. Az egyik kliensem nemrég így fogalmazott: „rájöttem, hogy nem valaki más teszi tönkre a napjaimat és vele az egészségemet is, hanem én magam, hogyha továbbra is asszisztálok ehhez a mutatványhoz”.

Az efféle felismerés-beismerés most valóban kincset ér, és olyat értéket képvisel, ami tartósan kamatozik. Az elkövetkezendő évek természetesen ezután is elénk tárják majd a maguk kihívásait – ilyen értelemben korántsem alkalmi, hanem többnyári kalanddal van dolgunk –, de a döntéseink nyomán már egy egészen más pozícióból tekinthetünk majd az újabb kihívásokra. Az idei nyár napfordulóját tehát személyes életünk átalakulásának ünnepeként is megélhetjük, tudatosítva azt is, hogy a külső körülményektől függetlenül sosem fogyunk ki a fényből, ha önmagunkban hordozzuk azt.

Most vagy csoda!

„Azon gondolkodtam, szégyellnem kellene-e most magam, hogy ennyire jól vagyok” – mesélte egy másik kliens, aki hosszú évek döntésképtelensége után szinte egyik napról a másikra határozott arról, hogy hallgat a belső hangjára, és akkor is radikálisan változtat az életén, ha ezáltal kívül kerül a komfortzónáján, és a lépése nem feltétlenül tetszik majd az érintetteknek a környezetében. Volt, aki érzelmi zsarolással próbálkozott, mások sajnálkozásukat fejezték ki, mondván, neki most biztosan nagyon rossz, vagy legalábbis, nehéz.

„Az igazság az, hogy régóta nem éreztem magam ilyen nagyszerűen. Persze, korábban is mindig volt bennem egy olyan remény, hogy majd egyszer valamikor megtapasztalhatom ezt az értést. Örülök, hogy nem vártam tovább” – tette hozzá ragyogó arccal. Ahogyan az ő története, úgy az elkövetkezendő hetek tapasztalásai is emlékeztetnek az élet és a jelen pillanat értékére, és a mostban való teljesség örömére. Minden napod ünneplésre méltó! Most vagy csoda!