Továbbra is valós probléma, hogy a női sport presztízse alacsonyabb és a női sportolók jóval kevesebbet keresnek - meddig maradhat ez így?

A 2024-es párizsi olimpia volt az első, ahol a férfiak és a nők egyenlő számban vettek részt. Hosszú és rögös út vezetett idáig - és még mindig nincs vége! A női sportolás modern jelenség, a XX. század második felét megelőzően ritkaságszámba ment. Az i. e. 776-tól i. e. 393-ig négyévente tartott ókori olimpiai játékokon nők még nézőként sem vehettek részt.

A lányokat hosszú történelmi korokon keresztül távol tartották a sportolástól, egyrészt, mert az erőkifejtés a férfiassághoz kapcsolódott, másrészt, illetlennek is gondolták, hogy a nőket mozgás közben, netán alulöltözötten láthassák idegen szemek.

A testgyakorolat születése

A középkorban, a reneszánsz idején és a kora újkorban is a sporttevékenységek (vadászat, lovaglás, vívás, lovagi torna stb.) az arisztokrácia kiváltságának számítottak. A modern sportmozgalmak a középosztály számára is hozzáférhetővé akarták tenni a testmozgást. Ezek születése a XIX. század elejére tehető: Ludwig Jahn 1811-ben alapított Berlinben tornaegyletet.

Példáján felbuzdulva a milánói születésű Clair Ignác 1826-ban megnyitotta Magyarország első „testgyakoroldáját” felnőttek és gyerekek számára. Merész, újító szellemben (külön napokon) lányokat is fogadott. Eötvös József 1868-as népoktatási törvénye minden diák számára kötelezően előírta a testnevelésórákat, ám a vita arról, hogy a lányoknak szükségük van-e ezekre, még évtizedekig tartott itthon és külföldön egyaránt.

„Dühít, hogy a nők negyven felett láthatatlanná válnak.”- interjú Jakupcsek Gabriellával

Akik mertek és nyertek

1896-ban sor került az első újkori olimpiai játékokra, ahol azonban legfeljebb a szurkoló és a díjátadó szerepét szánták a szervezők a nőknek. Az 1900-as párizsi játékok alkalmával mégis elindult huszonkét nő a több mint kilencszáz férfi résztvevő mellett. Az első olimpiai bajnoknő a svájci Helene de Pourtalés lett, aki vitorlázásban nyert aranyérmet a Lérina legénységének tagjaként. Az első nő, aki egyéni olimpiai bajnok lett, a brit teniszező, Charlotte Cooper volt, szintén 1900-ban.

A vitorlázás és a tenisz mellett még golfban és krikettben tűrték meg a szervezők a női indulókat. A többi sportágban való részvétel elé azonban továbbra is akadályok gördültek. Ezért a francia Alice Milliat 1921-ben megalapította a Nemzetközi Női Sportszövetséget, amely 1922 és 1934 között három úgynevezett Női Olimpiát rendezett Monte Carlóban, nagy érdeklődés mellett. Ezek után egyre több sportág nyílt meg a nők előtt.

Magyarországon a két világháború között az a nézet vált uralkodóvá, hogy a szüléshez és a gyerekneveléshez szükséges bizonyos mértékű testi erő, ezért kell a lányoknak testnevelés, de az a fiúkéhoz képest könnyített kell, hogy legyen, nehogy a nők a végén túl izmossá váljanak és „elveszítsék nőiességüket”. Az élsportban mégis engedték érvényesülni a nőket, mert a megcsonkított ország konzervativizmusa dacára sem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy megtépázott büszkeségét aranyérmekkel állítsa helyre.

Ezért az 1924-es magyar olimpiai csapatban már voltak nők, akik közül Tary Gizella vívó hatodik helyezést ért el. 1936-ban Berlinben két magyar nő nyakában is aranyérem csillogott: Elek Ilona vívásban, Csák Ibolya pedig magasugrásban győzedelmeskedett. Teljesítményük még inkább tiszteletreméltó annak fényében, hogy ekkoriban a profi sport fogalma még nemigen létezett, az olimpikonok szabadidejükben készültek a megmérettetésre.

Ripacskodás nincs, manír-mentes művészet annál inkább - Hogyan lett Pintér Béla és társulata megkerülhetetlen?

Még mindig vannak harcok, amiket meg kell vívni

A XX. század második felében egyre nőtt a női versenysportolók száma, ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba csak 1982-ben választották meg az első női tagot. Valószínűleg ezzel is összefügg, hogy csak 1991-ben nyitottak meg minden olimpiai sportágat kötelezően a nők előtt. Idén először a férfi és a női versenyzők száma azonos lesz – ez egy fontos lépés az egyenlőséghez, de nem elégséges. Továbbra is fennálló probléma, hogy

a női sport presztízse alacsonyabb.

A női sportolók férfi társaiknál jóval kevesebbet keresnek - ez alól talán a tenisz a kivétel, melyben Billie Jean King a hetvenes években megvívta az egyenlőség harcát -, a média kevesebb figyelmet fordít rájuk, ezért kevesebben akarják szponzorálni őket, és felszerelés tekintetében is rosszabbul ellátottak. És mi a helyzet a ruházattal?