előfizetésem
Hírlevél
Szuperhős apa leszek – Apává válni nemcsak biológiai döntés, hanem az egyik legmélyebb önismereti utazás
Azt mondják, hogy egy nő két dologért bármit képes megtenni: az egyik, hogy legyen gyereke, a másik pedig, hogy ne legyen. De hogy vannak ezzel a kérdéssel a férfiak? Akarnak? Nem akarnak gyereket? Miért akarnak a férfiak apává válni?
Mielőtt megszületett a kisfiúnk, gyakran feltettük a kérdést, hogy megfelelő-e az időzítés arra, hogy gyereket vállaljunk. Van erre egyáltalán tökéletes időpont? Valószínűleg nincs. Mióta megszületett, pedig többször felmerült az a kérdés, hogy de miért vártunk vele ilyen sokáig, hiszen annyira csodálatos vele az élet.
A férjemmel már a megismerkedésünkkor egyértelmű volt, hogy mindenképpen szeretnénk közös gyereket. Ő rendkívül családcentrikus, mélyérzésű, lelkiismeretes férfi, aki őszintén vágyott rá, hogy apává váljon, és mi együtt család legyünk.
Az apává válás lelki oldala
Június 15-e Apák napja. Ennek alkalmából a még gyermektelen, de családra vágyó férfi ismerőseimet, rokonaimat, barátaimat kérdeztem arról, hogy ők miért szeretnének édesapává válni. A kérdést elsőként a már említett férjemnek tettem fel, aki ma kapta meg élete első bölcsiben készített Apák napi meglepetését, amin az áll:
Te vagy az én szuperhősöm.
„Számomra az apává válás egy, a korábbi személyemtől magasabb célú és mélyebb, önmagam és a feleségem felé támasztott út első lépése. Az apává válás a feleségem felé való teljes elköteleződést jelenti. Mielőtt gyereket vállaltunk, többször éreztem, hogy nem megfelelő a pillanat, az életünk adott folyamatainak még utol kell érniük egymást. A gyermek érkezése minden korábban függő, bizonytalan kérdést megoldott, újratervezést hozott magával, mind magammal, mind velünk, a családommal kapcsolatban. Bizonyította korábbi elképzeléseim helytelenségét, és igazolta adott elképzeléseim érvényességét” – részletezi Norbi.
Apa nincs, de én itt vagyok – Ezt minden egyedülálló nőnek tudnia kell a kötődésről
A kisfiúnk keresztapukájának azért választottuk Kriszt, mert tudtuk, hogy ő tökéletes komolysággal és büszkeséggel fogja a magáévá tenni a feladatot, miszerint, ha kell, apja helyett apja lesz a gyermeknek. Ezt azóta több helyzetben is bizonyította már, legutóbb például segített megépíteni Náná házikó ágyikóját. Ő így fogalmazta meg, hogy miért szeretne édesapa lenni:
„Azért szeretnék gyereket, mert egyrészt úgy érzem, hogy a boldogságom csak családi közegben teljesedhet ki igazán, másrészt nagy öröm lenne számomra látni, hogyan nő fel egy kisgyermek az én támogatásommal és útmutatásommal.
A korosztályomban sok férfi nem tapasztalta meg az apai szeretetet és törődést, mert az akkori korszellem ezt nem tartotta férfiasnak; ezt a hiányt szeretném pótolni, és megadni a saját gyermekemnek.”
Apaként gondolkodni
Az unokatestvérem mondhatni a legjobb barátnőm. A férjét a kisfiam csak Teddy bácsinak hívja, ő tipikusan az a karakter, akit imádnak a gyerekek, még akkor is, ha ő ezt nem is feltételezi saját magáról. Lehet vele viccelődni és nagy beleéléssel játszani.
Kutatások igazolják: konkrétan megváltoztatja a férfiak agyát, ha jó apává válnak
Ő ezért szeretne apává válni: „Szerintem ez sokkal összetettebb kérdéskör, mint amilyennek elsőnek tűnik. Szeretek sorsszerűen gondolkodni, annak pedig az az alapja, hogy a saját létezésünkön túlmutatva éljük az életünket. Nagyon sokféle választ lehet adni arra, hogy miért akarnak apukák lenni a mai férfiak. Egyrészt statisztikailag pótolni kell magunkat a világban, fenn kell tartani a világ folytonosságát, és ez genetikailag kódolva van mindenkiben.
De személy szerint én miért akarok apuka lenni? Pont azért, amiért jólesik néha azt látni, hogy a cserépből kihajt egy virág, ha rendszeresen locsoljuk, ápoljuk, jól esik látni, hogy a kiskutyám egyre nagyobb lesz, ahogy etetem, és egyre okosabb, ahogy tanítom. Egyszerűen úgy érzem, hogy a gondoskodás egy erős, ősi belső ösztönünk, és ezt apukaként lehet a legjobban megélni. Ez pedig az évek elteltével egyfajta önmegvalósítássá válik, mert átadod a gyerekednek az egyik feled, ami így benne tovább él.
Nem vagyok még apuka, de vágyom rá, hogy a gyerekem egyszer csillogó szemmel nézzen rám, és büszkén mondhassa, hogy
igen, Ő az én apukám.
Ez a legerősebb gondolatom, ha felteszem magamnak a kérdést, hogy miért akarok apuka lenni!” – vélekedik Teddy.
Az apaság mint önmegvalósítás és fejlődés
Bence az elsők között volt, aki megtudta, hogy várandós vagyok. Ő öltöztetett az esküvőm napján, csinálta a hajam, és az anyaságomat, anyává válásomat és a férjem apává válását is szinte testközelből kíséri végig. Nagyon szereti a kisfiúnkat, ez mindkettőnk számára nagyon megható. Valahogy az ösztöneiben van, hogy hogy kell egy kisbabát felemelni, hogy kell vele játszani. Tökéletes édesapa lesz egyszer.
„Már nagyon fiatalon szerettem volna gyereket. Emlékszem, hogy a gimis osztályomban még a lányokat sem izgatta a téma, de én már akkor azt éreztem, hogy készen állok rá, hogy legyen egy kisbabám. Azóta is ezt érzem. Nagy családban nőttem fel, több testvérem és unokatestvérem van, a húgom a szemem előtt nőtt fel, sokat vigyáztam rá, amikor kicsi volt. Talán azért is alakult ki bennem ilyen fiatalon az apává válás vágya, mert ezt láttam otthon, ez a példa volt előttem” – fogalmaz Bence.
„Van mód a gyógyulásra” – Dr. Balikó Eszterrel beszélgettünk az apasebről
Egy gyermek érkezése a feje tetejére állítja a párkapcsolat, házasság addigi dinamikáját, és az önmagunkkal való kapcsolatunkat is. Fülöp úgy érzi, hogy számára egy tanulási folyamat lesz az apává válás, az egyetlen olyan feladat, aminek hatására ő is újjászületik.
„Az életünk valójában az egónkkal való küzdelemről szól. Azáltal, amit egy gyerek szeretése, ápolása és nevelése jelent, távolabb tudunk kerülni az egónktól. Hiszen már nem mi leszünk magunk számára a legfontosabbak, hanem ő, a gyermekünk. Azt gondolom, hogy engem ebben fog a leginkább formálni az apává válás. Ezért a tapasztalásért is szeretnék apává válni” – vallja Fülöp
Összességében elmondható, hogy a mai harmincas-negyvenes férfiak nagy átlagban vágynak rá, hogy apává váljanak. Szeretnék jobban csinálni, mint ahogy az ő édesapjuk csinálta, vagy éppen a családban látott mintát adnák tovább, akarnak és mernek változni, felelősséget vállalni, valakinek – a legfontosabbnak – a szuperhőse lenni.