előfizetésem
Hírlevél
Sokan megdöbbennek a méhlepény elfogyasztásán, pedig ez a szokás régi kultúrákból ered és a spiritualitáshoz, életenergiához van köze
Ha a köldökzsinórt és az abból a méhlepényben szerteágazó ereket kiterítenéd egy papírra, egy fa alakzatot kapnál. Ez az életfa. Gyönyörű kép. Születés, növekedés, új élet, halál, az univerzum körforgásának lenyomata. Maori nyelven a méhlepény (whenua) ugyanaz a szó, mint az otthon, a föld, ahol élsz. A placenta nem csupán biológiai, hanem kulturális és spirituális jelentésével is figyelmet érdemel. Számos kultúra és társadalom tartotta és tartja ma is különleges tiszteletben, hiedelmekkel, varázserővel és gyógyítási praktikákkal ruházva fel azt.
Az élet csodája
A várandósság nem véletlenül áldott állapot, de az a csodák között a legnagyobbik, hogy két ember, két lélek egy testben kapcsolódik. A placenta az anya és a baba között közvetít, életfontosságú szerepet töltve be a kilenc hónap alatt. Fő feladata, hogy oxigént és tápanyagot juttasson a kisbabának, miközben eltávolítja a salakanyagokat, és hormonokat termel. Szülés után leválik, és az anya szervezetéből külső segítséggel vagy spontán ürül ki, megszületik. Az orvostudomány számára alapvető biológiai jelentősége mellett mindig is sokkal többet jelentett, mint egy funkcionális szerv.
A legújabb kutatások szerint a placentán keresztül a baba speciális ajándékot adhat az anyának, a várandósság alatt a magzat DNS-e bekerülhet az anyai véráramlásba. Egyébként ez segíthet megvizsgálni a születendő gyermek genetikai állapotát is. De a tudományos kutatások azt is bizonyítják, hogy létezik, hogy bizonyos nőknél az anya szervezetében marad gyermekének DNS-e.
Akit a szíve alatt hordott, annak lenyomata marad a testében.
A Nemzetközi Epidemiológiai Folyóirat (International Journal of Epidemiology) egyik tanulmánya szerint jellemzően a vizsgált 50 feletti nők csoportjában azt észlelték, hogy ritkábban fordult elő náluk szív- és érrendszeri probléma, daganatos betegség, Alzheimer, ahhoz a kutatási csoporthoz képest, akik szervezetében nem találtak ilyen DNS-t. A jelenséget mikromerizmusnak hívják, melyben a placentának kulcsszerepe van.
Sőt, e szerv az őssejtkutatás területén is egyre nagyobb figyelmet kap. Ezek az őssejtek "építőkockák", amelyekből a test különböző szövetei és szervei kialakulhatnak. Például a placenta őssejtjei segíthetnek csont, porc, izom vagy akár idegsejtek létrehozásában is. Ezért óriási lehetőséget jelentenek az orvostudományban, különösen a regeneratív gyógyászatban, amely a sérült szövetek helyreállításával foglalkozik. Ha az édesanya hozzájárul, a placentából és a köldökzsinórból az őssejteket speciális technikákkal gyűjtik ki, majd tárolják. Ezek az őssejtek akár évekkel később is felhasználhatók különféle betegségek kezelésére.
„A háborítatlan szülés élménye mindenkinek jár” - beszélgetés a Születésed története című könyv alkotóival
A placenta spirituális jelentése
Az egész univerzumhoz hasonlóan varázslatos, ahogyan a picinyke megtermékenyült petesejt beágyazódik, és elkezd fejlődni belőle a kisbaba és a placenta is, utóbbi a sejt méhfal felé eső részéből jön létre. A régi magyar nyelvben a méhlepényt úgy hívták: „mása”, vagyis a születendő gyermek mása.
A méhlepény sorsa szülés után szinte minden kultúrában hasonlóan erős energiákkal bíró rituálé volt, az élet szimbolikus forrásának tartották. Mivel anya és a gyermek közötti köteléket biztosítja, gyakran földöntúli erőt tulajdonítottak neki. Egyszerre tartozik az anyához és a gyermekhez. Az ősi isteni egységet jelképezi, ezért különböző kultúrákban varázserővel ruházták fel. Balin legalább annyira élőnek és lélekkel telinek tekintik, mint az újszülöttet, ezért rituális keretek között, megtisztítva és fehér kendőbe csomagolva eltemetik. Sok afrikai és ázsiai kultúrában a placentát az újszülött védőamulettjeként tartották meg.
Hisznek benne, hogy a placenta megóvja a gyermeket a gonosz szellemektől, betegségektől és balszerencsétől. A polinéz szigetvilágban elásták a földbe, hogy termékenységet hozzon a családnak vagy a közösségnek. Az elásás helye szentnek számított, gyakran fa magjával együtt ültették el, és a növény, ami kinőtt ezen a területen, az élet folytonosságát, körfogását szimbolizálta. A placentát gyógyító szervnek is tartották, egyes természetgyógyászati irányzat szerint kiszárítva, összeőrölve és por formájában elfogyasztották.
Például az észak-amerikai őslakosok körében is rituális szertartás része volt annak elfogyasztása. Ez a hiedelem szerint visszaadta az anyának az elvesztett energiát, és segítette a felépülést. Egyébként Európában is egészen az 1700-as évek végéig jellemző volt, hogy a gyermekágyas asszonyok elfogyasztották a saját méhlepényüket, különösen akkor, ha az előző szülések idején is lassan épültek fel. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a magyarok között is volt a méhlepény elásása szokás, még az sem volt mindegy, milyen fát ültetnek oda.
„A placentát általában egy gyümölcsfa tövében ásta el az apa, a lányét almafa, a fiúét körtefa alá. Helyenként a trágyadombba vagy a küszöb alá, mindenképpen olyan helyre, ahol nem fér hozzá senki. Amíg el nem szárad, addig nem érzi jobban magát a frissen szült, és varázsszerek készítésére is alkalmas a lepény. Ezért óvták, el ne lopja a bába vagy egy boszorkány. A bába vágta el, kötötte le a köldökzsinórt, miközben valamilyen szerencsés foglalkozást kívánt a gyermeknek, szülei kívánsága szerint.
A köldökzsinór is varázsszer lehet, akár a burok és a méhlepény, helyenként ezt is gyümölcsfa alá ásták vagy csomót kötöttek rá. Amikor a gyermek 7 vagy 12 éves lett, ki kellett oldania a csomót. Akinek ez sikerült abból jó munkás, tudós vagy szerencsés ember lesz – hiszen ügyes az akadályok leküzdésében, nehézségek megoldásában. A burokban született csecsemőket néhány vidéktől eltekintve, ahol rossz jelnek tartották, mégis a legtöbb helyen szerencsés embernek gondolták.
Bíztak a gyermek jövőjében és a burok varázserejű hatásában. Kiszárították, és tokba téve vagy a gyermek nyakába akasztották, vagy a kabátja belsejébe varrták. Ilyen fiú legénykorában szerencsés lesz a sorozáson, bíróságon, és ha mégis katona lesz, nem fogja testét a golyó. A legszerencsésebb csecsemő az, aki a családban hetediknek és burokban születik. Az ilyen gyermek az úton járva, ha akarja, meglátja az elásott kincset a földben, de lehet, hogy táltos válik belőle.”
Egyes afrikai törzsekben a placentát elégették, hogy megakadályozzák a gonosz szellemek visszatérését. Léteznek további, a tudomány által megkérdőjelezhető gyógyításban betöltött szerepei is. A kínai orvoslásban például a placenta számos gyógyhatású készítmény összetevője. A több ezer éves hiedelem szerint fogyasztása energiát és vitalitást biztosít, mivel az az „élet esszenciáját” tartalmazza. Léteznek kozmetikai kezelések melyek a benne található kollagént és ásványi anyagokat használják a bőr rugalmasságának és fiatalosságának megőrzésére.
A szülés során sok dolog nem a nő igényei és tájékozott döntése alapján történik, hanem elavult rutinok és megszokások miatt
A méhlepény a 21. században
A modern időkben a placenta körüli szokások és hiedelmek átalakultak, részben a tudományos fejlődés térnyerése miatt. Ugyanakkor ahogyan a nők elkezdtek újra hinni magukban, és abban, hogy képesek otthon is, biztonságos környezetben szülni, vagy olyan intézményben, ami tudja biztosítani számukra, hogy olyan pozícióban, olyan ritmusban vajúdjanak, ami nekik megfelelő, egyszóval amióta a háborítatlan születésre törekednek az anyák, azóta a méhlepénnyel kapcsolatos rituálék is újra visszatérnek.
Ami örvendetes változás, hogy egyre nagyobb figyelmet kap az úgynevezett „aranyóra”, amely a szülés utáni első órát jelenti, amikor az újszülöttet az anya mellkasára helyezik. Ezen idő alatt a köldökzsinórt nem vágják el azonnal, így biztosítva, hogy a placenta által közvetített tápanyagok teljes mértékben eljussanak a gyermekhez. Arról nem beszélve, hogy az anya és baba között mennyire finom és az egész életünkre kiható mély, bensőséges kapcsolódás ez az óra.
És ebben az intimitásban ott van apa is, orvosok, nővérek, dúlák magára hagyják a kis családot, hogy ez az idő háborítatlanul csak az övék. Egyre népszerűbbé válik a placenta szárítása és kapszulázása, hogy az anya a szülés után étrend-kiegészítőként fogyaszthassa. Még akkor is, ha jelenleg ez sokak arcára döbbenetet varázsol, pedig tudjuk, hogy régebbi kultúrákban is elfogyasztották a méhlepényt.
A hiedelmek szerint ez segíthet a szülés utáni depresszió csökkentésében, valamint az energiaszint és a tejtermelés fokozásában. Sőt potencianövelő szerként is alkalmazzák. A méhlepény modern szimbolikus felhasználási módjai közé tartozik, még akkor is, ha bizarr szokásnak tűnik, az emléktárgyak készítése. Egyes szülők szárított formában művészi alkotásként vagy ékszerek alapanyagaként használják, például medálokat vagy festményeket készítenek belőle.
Egyre többen választják a lótusz szülést, amelynek során a köldökzsinórt nem vágják el, hanem megvárják, hogy az természetes módon elszáradjon és leváljon a babáról. Ez a folyamat általában 3-10 napig tart, és a placentát addig a baba mellett tartják, egy szövetbe vagy tálba helyezik, és gyógynövényekkel, sóval kezelik, hogy minimalizálják a szagokat.
Császármetszés pro és kontra a Császárvonal alapítójával
Akik ezt választják, úgy tartják tiszteletben tartják a baba és a placenta közötti szoros kapcsolatot, ami nyugodtabb átmenetet biztosít a méhen kívüli életbe. Egyébként ez nem indiai eredetű hagyomány újragondolása, tehát nem lótusz, hanem Claire Lotus Day 1970 környékén a fejébe vette, hogy ne vágják el a köldökzsinórt azonnal, egy órával később sem, hanem legyen ez a kisbaba döntése, lemondása, mikor áll készen az elengedésre. Ne egy külső kényszer, bevatakozás eredménye legyen.
Hozzátenném, hogy az orvosok aggódva figyelmeztetnek, a fertőzésveszély miatt. Mindenesetre a placenta története és jelentősége jóval túlnyúlik biológiai szerepén. Kulturális és spirituális jelentősége révén az élet forrása, védelmező talizmán és gyógyító eszköz.