előfizetésem
Hírlevél
Ezt a filmet minden nőnek látnia kell, éljen bárhol is a világon
A haj az életerő és a nőiség szimbóluma, egymás hajának fésülése, befonása pedig a szeretetteljes, intim kapcsolódás egyik meghitt megnyilvánulási formája. Ezt a szimbolikus eszközt használja a rendező a három különböző kontinensen élő, három nő történetszálának „összefésülése” során. Laetitia Colombani saját regénye alapján készült, gyönyörű filmje, A hajfonat a női összetartozás láthatatlan szálait összefonva mély érzelmeket mozgat meg és hosszan velünk marad.
Smita (Mia Maeltzer) az indiai kasztrendszer alján fuldokló, fiatal anya. Észak-Indiában él férjével és kislányával, ahol az érinthetetlenek kasztját, melybe születtek, nem veszik emberszámba. Smita jobb életet szán 7 éves kislányának, meg akarja adni neki a tanulás és ezáltal a felemelkedés esélyét, de ehhez el kell hagynia otthonát, amiben a férje nem támogatja. Így a család utolsó fillérjeiből, egy szatyornyi holmival a vállán megszökik, a mit sem értő gyerekkel együtt. Útja a szervezetlen és veszélyes Indián át a liberálisabb déli országrészbe vezet, ahol az unokatestvérei élnek.
A csodával határos módon élik túl az utazást és kifosztva, több napi éhezés után érkeznek meg úticéljukhoz. Első útjuk a templomba vezet egy szent hegy tetején, ahova a fáradtságtól roskadozó Smita a hátán viszi fel a kislányát – itt megpihenve felajánlást tesznek az isteneknek, mielőtt megkezdik új életület.
Giulia (Fotiní Peluso) egy szicíliai kisvárosban él családjával. Miközben falja a könyveket, apja jobbkezeként dolgozik a parókaüzemben, melyet még a dédapja alapított. Az apa büszke a családi vállalkozásra, ahol csak olasz hajat dolgoznak fel és minden, a feldolgozáshoz használt készítmény saját receptúrán alapul. De váratlanul kómába esik és Giuliának szembesülnie kell a sivár ténnyel, hogy a vállalkozás tönkrement és már a banki végrehajtás előtt állnak: a nehézségek egyik oka például, hogy nincs elég feldolgozható alapanyag – azaz haj.
A Minden, ami fénynek tűnik bizonyíték, hogy a nők ugyanarra vágynak - kontinenstől és kultúrától függetlenül
Míg a lány megpróbálja a lehetetlent, hogy megmentse a parókaüzemet, anyja egy jóval egyszerűbb megoldáson mesterkedik: a városban élő, jó módú fodrászcsalád örököséhez akarja feleségül kényszeríteni a lányát, akik az egyesülés jegyében kifizetnék a családi adósságot is. Így Giuliának egyszerre kell megküzdenie a pénzügyi problémákkal és az olasz társadalmat még mindig gúzsba kötő, túlhaladott tradíciókkal. Végül szerelme, az indiai vendégmunkás Kamal mellett dönt, aki segít neki helyreállítani a vállalkozás pénzügyi egyensúlyát is.
Sarah (Kim Raver) jól menő ügyvéd Kanadában: két korábbi házasságából született három gyerekét egyedül neveli, bébiszittere egy latino férfi, aki a háztartás vezetéséről is gondoskodik. Az irodában, ahol már senior partner, komoly előrelépés előtt áll: lehetőséget kaphat az iroda vezetésére is. Mikor kiderül, hogy mellrákkal küzd, először tudomást sem akar venni róla, majd a műtétet eltitkolja a munkahelyén és a szerettei elől is. De a kemoterápia ledönti a lábáról, ezért kénytelen szembenézni a helyzetével és támaszt keresni a felépüléshez.
A történet egybefonódik, mint egy hajfonat
A rendező, Laetitia Colombani egy interjúban hosszan beszélt arról, hogy számára a film legfontosabb aspektusa a folytonosság és egységes történetmesélés megteremtése volt – még akkor is, ha a forgatás három egymástól kulturálisan és nyelvileg eltérő országban (India, Olaszország, Kanada) zajlott. Célja az volt, hogy ezek a látszólag különálló narratívák egy összehangolt, koherens egésszé olvadjanak össze.
Ez a kihívás nem csupán a technikai kivitelezés nehézségét hordozta magában, hanem a film üzenetét is – azt, hogy a különböző háttérrel rendelkező emberek és kulturális különbségek ellenére az emberi sorsok és küzdelmek összefonódnak. A három történetszálat úgy szövi egységes egésszé, mint a hajfonatot, mi pedig párhuzamosan követhetjük a három folyamatot, ami igazi dramaturgiai bravúr: a történet felvezetése, a krízis és a katarzis párhuzamosan zajlik.
Ez a film a tökéletes példa arra, hogy nemcsak sztárokkal lehet jó filmet csinálni
Colombani különös figyelmet fordított a vizuális identitás kialakítására is. A három helyszín egyedi hangulatát a részletekbe menően kidolgozott színvilág és fénykezelés segített megteremteni: az indiai szegmenst meleg, földes árnyalatok jellemzik, míg a szicíliai rész tengerkéken, mediterrán fényben ragyog, a kanadai történet pedig rideg, nagyvárosi környezetbe ágyazódik. Ez nem csupán esztétikai döntés volt, hanem a film belső érzelmi mélységének és kulturális sajátosságainak hangsúlyozása, ami elengedhetetlen a női karakterek küzdelmei és az általuk képviselt társadalmi rétegek bemutatásához.
A rendező a logisztikailag és stilisztikailag is rendkívül összetett forgatási környezet ellenére képes volt egy egységes, mélyen megérintő narratívát létrehozni. A különböző világok – és azok egyedi vizuális, kulturális jegyei – mesterien integrálódnak a három nő történetébe, ami végső soron a film érzelmi erejét és hitelességét biztosítja. A több helyszín mellett a projekt kihívásai között szerepelt a nyelvi sokszínűség és kulturális különbségek áthidalása is.
A forgatások során több nyelvet kellett kezelnie: Indiában fordítók segítségével dolgozott, Olaszországban pedig hat hónapot töltött az olasz nyelv elsajátításával – nem a folyamatos beszéd, hanem a megértés érdekében –, míg a kanadai forgatásoknál az angol és francia nyelv dominált. Ezek a nyelvi akadályok nem csak technikai, hanem művészi szempontból is nagy kihívást jelentettek, hiszen az volt a feladat, hogy a film vizuális és érzelmi egységét megőrizze a különböző nyelvi környezet ellenére is.
Az interjú során erre nem térnek ki, de az adaptáció folyamatában nyilvánvalóan jelen volt a saját mű átalakításának nehézsége – hiszen a regény belső monológjait, részletes leírásait és narratív struktúráját vizuális megoldásokkal kellett helyettesíteni. A csodálatos képi világot és a mesteri dramaturgiát Ludovico Einaudi zenéje teszi tökéletes egésszé.
A szöveg összefoglaló információkat tartalmaz Kim Hughes Laetitia Colombanival készített interjújából.