Ha 10-ből 7 igaz rád, kóros önfejlesztő vagy, és a jobbá válás iránti igényed valójában traumareakció

Az önfejlesztés mint traumareakció akkor következhet be, amikor a "jobbá válás" iránti igény nem a növekedés egészséges vágyából, hanem a megoldatlan érzelmi fájdalomból ered. Az egészségtelen önfejlesztés során ahelyett, hogy szembenéznénk önmagunkkal, dolgoznánk a minket hátráltató mintáinkon és begyógyítanánk a sebeinket, inkább egy olyan identitást építünk önmagunk köré, amellyel éppenhogy elkerüljük az önmagunkkal való szembetalálkozást és a valódi fejlődést.

Ezáltal az önsegítés pótcselekvéssé válik. Bár önmagunk fejlesztése alapvetően egy erőteljes és előremutató viselkedés, mégis előfordulhat, hogy kényszeressé, sőt önbüntetővé válik.

A trauma lehet nagy és nyilvánvaló, mint például az érzelmi vagy fizikai bántalmazás, veszteség vagy elhanyagolás, de lehet rejtett is, mint például az érzelmi érvénytelenítés vagy egy olyan családban való felcseperedés, ahol a szeretet a teljesítménytől függött. Mindkét esetben ugyanazt az üzenetet dekódolhatjuk saját magunknak: „Nem vagyok elég jó úgy, ahogy vagyok.” Ebből a helyzetből kiindulva az önsegítés megküzdési mechanizmussá válik, vagyis annak látszólagos megoldásává, hogy bizonyítsuk értékünket, visszaszerezzük az irányítást életünk felett, vagy a fájdalmas érzelmeket az eredményességünkkel fedjük el.

Hogyan alakulhat ki ez a traumareakció?

Amikor traumát élünk át – különösen gyermekkorban –, agyunk alkalmazkodik a helyzethez, annak érdekében, hogy megvédjen minket. Az idegrendszer ilyenkor az amygdala és más stresszel kapcsolatos idegi áramkörök irányításával hiperóvatossá válik. Az idegrendszerünk ezután folyamatosan a veszélyt keresi, ezért megpróbáljuk ellenőrizni életünk eseményeinek kimeneteleit, hogy megelőzzük vagy elkerüljük az újabb vészhelyzeteket és traumákat. Ennek hatására alakulnak ki a különböző traumaválaszok mint túlélési stratégiák.

A gyógyulás gyakran zűrös, de mindig megéri az erőfeszítést - egy pszichológus gondolatai a Ginny és Georgia 3. évadáról

Idővel és ismétlődéssel ezek a túlélési stratégiák a személyiségünk és az identitásunk részévé válnak és például a nagy teljesítmény, a hiperfüggetlenség vagy a szélsőséges önfegyelem formájában nyilvánulhatnak meg. Bár ezeket a tulajdonságokat és viselkedési formákat a társadalom gyakran jutalmazza, az ezek mögött meghúzódó szabályozási zavarokat és a megoldatlan fájdalmat is tükrözhetik.

Elsőre úgy tűnik, az önsegítő-önfejlesztő világ megoldást kínál: ha keményebben meditálunk, többet naplózunk, korábban kelünk fel, vagy megtanulunk egy újabb hatékonyság-növelési trükköt, talán végre biztonságban, szeretve vagy elismerve fogjuk érezni magunkat. Azonban gyakran nem az a probléma, hogy nem teszünk eleget, hanem az, hogy eleve nem érezzük magunkat elégnek.

Milyen jelei lehetnek annak, hogy az önfejlesztést te is traumára adott válaszként használod?

• Szorongsz vagy bűntudatot érzel, ha nem "dolgozol magadon”.
• Kényelmetlenül érzed magad, amikor pihenhetnél, vagy ha csendben vagy.
• Az önértékelésed a fejlődésed függvénye. Ha úgy érzed, nem fejlődsz vagy stagnálsz, nem érzed elég jónak magad.
• Csak akkor érzed jól magad, ha fejlődsz, eléred és kipipálod a céljaidat, feladataidat.
• Folyamatosan próbálod megjavítani magad. Mások viselkedését is magadra veszed és magadban keresed a hibát akkor is, amikor valami nem a te felelősséged vagy kontrollod alá tartozik.
• Végtelen mennyiségű könyvet, tanfolyamot vagy podcastet fogyasztasz, de mindezek ellenére is úgy érzed, még nem vagy készen és nem vagy elég jó.
• Hipereredményes vagy és teljesítmény-fókuszú, ezzel azonban elkerülöd a nehéz érzelmeket.
• Ahelyett, hogy szomorúságot, bánatot vagy dühöt éreznél, vagy általában jelen lennél az érzelmeiddel, inkább új szokásokba, célokba vagy tervek megvalósításába veted bele magad.
• Keményen bánsz magaddal, még a gyógyulással kapcsolatban is.
• Szégyenkezel, ha visszaesel, rossz napod van, vagy nem érzed magad a legmagasabb rendű önmagadnak.

Ha a lista alapján magadra ismertél, nem vagy egyedül. Valószínűleg csak azt teszed, amit megtanultál, hogy biztonságban maradj egy olyan világban, amelyet egykor nem éreztél biztonságosnak.

Hogyan lehet tehát megtörni a kényszeres önfejlesztés ördögi körét, és a valódi, integrált gyógyulás felé haladni? Mutatom%

Gyakorold az önegyüttérzést az önkritika helyett!

Dr. Kristin Neff, a Texasi Egyetem oktatáspszichológiai tanszékének docense, önegyüttérzésről szóló kutatásai azt mutatják, hogy az önmagunkkal való kedvesség motiválóbb és érzelmileg egészségesebb is, mint a kemény belső monológok alkalmazása. Az önegyüttérzés azt jelenti, hogy úgy bánunk magunkkal, mint a legjobb barátunkkal: empátiával, türelemmel és elfogadással viszonyulunk önmagunkhoz, még akkor is, ha nem teljesítettünk az elvárásainknak megfelelően.

Próbáld ki ezt: Amikor azon kapod magad, hogy a belső kritikusod azt mondja: „Nem vagyok elég”, tarts egy kis szünetet. Vegyél mély lélegzetet, és kérdezd meg magadtól: „Megtettem minden tőlem telhetőt az adott helyzetben?” Ha a válaszod, igen, vegyél egy újabb mély lélegzetet, és a kilégzéssel engedd el a kontroll azon terhét, amit már nem neked kell cipelned.

7 jel, hogy az életed túlélési üzemmódban működik, pedig ennél sokkal többet érdemelsz

Lassulj le és érezz!

Dr. Bessel van der Kolk, a Test mindent számontart című könyv szerzője szerint a trauma nem csak az elmében, hanem a testben is tárolódik. A lelassulás teret ad az érzelmi tudatosságnak és az érzelmi szabályozásnak. Az olyan gyakorlatok, mint a szomatikus tapasztalás, a tudatos légzés vagy a gyengéd mozgás, segítenek feloldani a megrekedt feszültséget és újra kapcsolódni a fizikai énedhez.

Próbáld ki ezt: Feküdj a földre és végezz 5 perces testszkennelést a fejed búbjától a lábujjaidig. Kérdezd meg magadtól: „Hol érzékelek feszültséget? Milyen érzelem él ott?”

Fogadd el az elég jó célokat és az elég jó teljesítményt!

1. Tűzz ki olyan célokat és feladatokat, amelyek inkább az önszereteten alapulnak, mint az önutálaton. Kérdezd meg megadtól a következőt: „Az az énem is ezt akarná, aki szereti önmagát és már elég jó?” Ez a célokat az öröm vagy a kíváncsiság kifejeződésévé teszi, nem pedig a kötelességgé és extra teherré.

Próbáld ki ezt: Cseréld le a meg kell javítanom magam típusú gondolataidat a szeretem és értékelem magam típusú gondolatokra. Mi változik, ha ebből a perspektívából közelítesz a döntéseid, a feladataid és a céljaid felé?

Fontosabb számodra a másik szükséglete, mint a sajátod? Dr. Máté Gábor a gyermekkorig vezeti vissza az okát

Teremts teret a pihenésre és a játékra!

A pihenés nem azonos a lustasággal; hanem biológiai szükségletünk. A traumát túlélők gyakran nem érzik magukat biztonságban, ha nem csinálhatnak valamit, ha nem szerveznek valamilyen programot vagy nem tűznek ki újabb és újabb célokat, mert a mozdulatlanság egykor veszélyt vagy elhanyagolást jelentett. Az idegtudomány azonban kimutatta, hogy a pihenés segít szabályozni az idegrendszert, javítja a kreativitást és növeli az ellenálló képességünket is.

Próbáld ki ezt: Tervezz be strukturálatlan időt a hetedbe. Nincsenek célok, feladatok. Csak kíváncsiság, nyitottság, feltöltődés.

Kérd szakember segítségét!

Az önsegítésnek vannak határai. Az elszigetelt gyógyulás gyakran csak bizonyos mértékig vezethet eredményekre. Egy képzett szakember segíthet a mélyebb minták feltárásában, a fájdalom biztonságos feldolgozásában és a valódi önértékelés megalapozásában.

Az önsegítés és önfejlesztés nem ördögtől való, sőt, mélyen megerősítő folyamat lehet. De ha a félelem, a szégyen vagy az a meggyőződés vezérli, hogy nem vagyunk szerethetőek, ha nem fejlődünk, akkor a traumáink és korlátozó mintáink elkendőzésének eszközévé válik. Tudd, hogy nem kell kiérdemelned a szeretetet a fejlődés által. Már most is méltó vagy a nyugalomra, az örömre és a szeretetre.